2011. október 13-án a gyönyörűen felújított csongrádi Művelődési Házban egy rendkívül érdekes és tanulságos rendezvényen vehették részt az érdeklődők. Elsősorban Csongrád és a környező települések általános- és középiskolai tanulóit várták a rendezők, de természetesen minden érdeklődőt szeretettel fogadtak. Többek között prevenciós tanácsadás, szűrések, interaktív kiállítás várta a látogatót. Nagy érdeklődés kísérte Dr. Zacher Gábor és Zsolczai István előadását, a kisebbek pedig a helyi rendőrség és tűzoltóság munkatársaival beszélgettek, ezáltal nyerhettek bepillantást az ott folyó munkába.
Ezen a napon a Magyar Vöröskereszt mint szakmai támogató és segítő vett részt. Négy állomásból álló sorversenyünkön az iskolai csapatok megmutathatták elsősegélynyújtó felkészültségüket, hozzáértésüket és talpraesettségüket. Bár a verseny inkább játék volt mint komoly kihívás, mégis örömmel tapasztaltuk, hogy a csapatok nagy része igyekezett komolyan venni a feladatát és ellátni a sérültet. Találkozhattak ájulásos esettel, orrvérzéssel, zúzódással és csúnya horzsolásos balesettel is (ezúton is köszönjük a Batsányi Gimi lelkes baleset szimulációs imitátorainak a segítséget). 
Nagy örömünkre szolgált, hogy gyakorlatilag minden résztvevő érdeklődéssel fordult és koncentrált az adott feladat megoldására, fejüket összedugva próbálták kitalálni, hogyan segíthetnének a sérülteken.”Véresen” komoly helyzet csupán a csapatok értékelésekor állt elő, de Buknicz Ivett ( MIVK elnök) vezetésével sikerült felállítani a rangsort a versenyző csapatok között.
2011. szeptemberétől Csongrád, Felgyő, Csanytelek és Tömörkény összes Általános- és Középiskolájában a Magyar Vöröskereszt szervezésében, a Csongrádi Védőnői Szakszolgálat segítségével elsősegélynyújtó és csecsemőgondozási tanfolyam indult. Az idő rövidsége miatt a mostani versenyre a csapatok nem tudtak 100 százalékos felkészültséget elérni, de bepillantást nyerhettek -és tapasztalatokat szerezhettek- egy elsősegélynyújtó verseny menetébe, ami a tavasszal megrendezésre kerülő fordulón nagyon jól kamatoztatható lesz.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy kivétel nélkül mindenki számára hasznos ismeretekkel és tapasztalatokkal zárult a nap: akik biztos kezű elsősegélynyújtók voltak, most magabiztosságot szerezhettek, a bizonytalanabbak pedig saját hibáikon keresztül tanulhatták meg a helyes lépéseket.
Célunk: minél több gyermeket megtanítani az elsősegélynyújtásra, hiszen bármikor kerülhetnek életük során olyan helyzetbe, amikor életet kell menteniük!
